Kerek egy napot ocsúdtam, hogy leírjam-e a véleményemet a csütörtök esti Fábry Show-val kapcsolatban, vagy hagyjam az egészet a csudába. Mostanában nem érdemes az állami televízió műsorait elemezgetni, politikai szempontból minősíteni. Obersovszky óta nincsenek már nyitott kérdések, csak előre megadott kérdések vannak.
Fábry azért érdemel szót, mert az RTL Klubnál kivívott országos figyelem kiemelt médiasztárrá tette. Ezt a sikert ő úgy könyvelte el, mintha valódi, tényleges alkotómunkával elért eredmény lett volna, és meglepődött, hogy a csatorna élete nélküle is megújulhatott.
A már idegesítően erőletett jópofaság, a bratyizós stílusban előadott gyenge viccek, amelyek csattanója általában az anyagcserével, vagy a nemiséggel kapcsolatosak, nem elégítik már ki az igényesebb nézőket. Évek hosszú sora alatt meg lehetett unni, hogy valaki egyfolytában adja nekünk a bunkót, lassan már el is fogadjuk, hogy ez nem egy felvett viselkedés, hanem tényleg valahonnan belülről fakad.
A hiányosságok csak most mutatkoznak meg igazán, amióta nem áll Fábry mögött az igazán professzionális csapat. Az elkésve levezényelt zenekari effektusok, a rendkívüli módon eltúlzott mértékű és hangerejű tapsok, az egyéb átlátszóan amatőr nézőirányítási megoldások csak tovább nehezítik a sztár elkeseredett küzdelmét a klónozott show sikeréért.
Pedig most azt csinálhat, amit akar. Korábban fájlalta, hogy csak felszínes beszélgetéseket engedélyeznek neki, és nem hívhat meg igazán érdekes, értékes embereket, csak az üresfejű, felkapott celebeket szabad szórakoztatnia. A királyi tévében végre vendégül láthat olyan embereket, akikkel elmélyülten folytathatna komolyabb beszélgetéseket.
Sorsokat, érdekes embereket, különleges véleményeket, tanulságokban bővelkedő történeteket ismerhetnénk meg a megújult műsorban. És mi történik e helyett? Reviczky Gáborral majomkodik egy gyenge vagina monológ paródiában. Reviczky, aki Kossuth-díját jött megmutatni, most alig tudja leplezni, mennyire kínos helyzetbe hozta őt a műsorvezető a Pénisz monológ szinkronizálása közben.
Egy bölcs, sokat látott egykori nézőtéri felügyelő életéből pedig csak annyi derül ki, hogy kikkel találkozott az évek során a színházban, és hogyan viselkedtek vele a sztárok. De előbb még kétszer is tisztázza vele a mókás műsorvezető, hogy a diplomamunkája megvan-e, nem veszett-e el véletlenül. Kell egy kis aktuálpolitika a műsorba akkor is, ha semmi köze a témához. Azt persze esze ágában sem volt megkérdezni tőle, hogy a diplomamunkáját maga írta-e, vagy lemásolta valaki másét. Így lenne helyes, ha már szóba hozta. Sekélyes, felszínes, kicsinyes, szánalmas. Meddig fogy még ez az olcsó gagyi?
