A ParaBlogger leleményes riportere kiderítette, hogy létezik egy szigorúan titkos feladatokat ellátó csoport, amely közvetlenül a miniszterelnöki hivatalnak van alárendelve. Vezetője miniszteri biztosi rangban, de a nyilvánosság teljes kizárásával végzi nemzetfejlesztő munkáját. Görcsfinger Arnold csak neve elhallgatása mellett vállalta az interjút. Íme az exkluzív beszélgetés, amelyet kizárólag a ParaBlogger látogatói olvashatnak. (Ameddig Szalai Annamária másként nem dönt.)

Para: Hogyan foglalná össze munkaköri feladatait?

GA: Először is szeretném tisztázni, hogy hivatalomnak nem az az elnevezése, hogy népszegényítési csoport, ezt csak a gúnyolódásra hajlamos kollégák ragasztották ránk, de ők már amúgy is más területen vannak, mert hirtelen megszűnt a munkakörük. (Macskakövet lazítanak a következő békemenet számára.)
A csoportomat Népminőségi- és Fajfejlesztési Tanácsadó Csoportnak hívják hivatalosan. A nép elszegényítése egyáltalán nem a feladatunk. Azon a többi minisztérium dolgozik.
Inkább arra összpontosítunk, hogy miként lehetne a nemzetet úgy felemelni, hogy minél kevesebben akadályozzák meg ezt a nemes folyamatot. A hátramozdítók ellen próbálunk fellépni, főleg gazdasági eszközökkel.

Para: Milyen eredményeket értek el eddig?

GA: Nevünkhöz fűződik a rokkantnyugdíjasok juttatásainak csökkentése, vagy lehetőség szerinti megvonása, illetve a kedvezményes utazási lehetőségeik és egyéb érdemtelen előjoguk eltörlése.

Para: Az utazási kedvezményt miért kellett megvonni tőlük?

GA: Nézze, a munkaképtelen emberek közpénzen való felesleges finanszírozása amúgy is nagy teher a gazdaságnak. Úgy gondoljuk, ha valaki rokkant, és semmi hasznát nem veszi a társadalom, akkor ne utazgasson össze-vissza, maradjon a fenekén otthon. Örüljön, hogy lyuk van az arra fenntartott, anatómiailag pontosan behatárolt helyen.

Para: Nem gondolja, hogy a munkaképtelen, beteg emberek segítség nélkül esetleg meghalhatnak?

GA: De. El is veszíteném az állásomat, ha ez nem lenne a pakliban.

Para: Tudja, nekem ez nem igazán tetszik. Itt emberekről van szó.

GA: Akkor fizesse maga a sok felesleges járadékot. Egyébként is nagy különbség van közöttünk abban, hogy kit tekintünk embernek. Azt hiszi, hogy nincs más gondom, mint a koloncokkal vacakolni? Egyéb területről is kell pénzt megspórolnom. Tudja, hogy mennyi családi pótlék (iskoláztatási támogatás) marad meg az államnak az elmaradott területekről? Ez talán a legjövedelmezőbb vállalkozásunk. Ebből kell kigazdálkodnunk a gazdagok alacsony adóterhének ellensúlyozását. Sajnos, egy csomó renitens cigánycsalád folyamatosan járatja iskolába a kölykeit, talán csak a mi bosszantásunkra. Mit gondolnak, kapnak majd állást a mi hazánkban?
Meg hát jól megadóztatjuk a semmirekellő kisbérűeket. Keressenek többet, majd jobban élnek. Lázár úr is megmondta, hogy aki nem képes segíteni magán, az ne mástól várja.

Para: Szerintem nem az egyes emberek döntik el, hogy mennyit keressenek, hanem a körülmények, a gazdasági helyzet.

GA: Ugyan már, én a válság előtt is bruttó kétmilliót kerestem és most is. Azóta csak növekedett a nettó bérem az egykulcsos miatt, hol van itt a válság kérem szépen? Aki alkalmatlan, az meg is érdemli. Vegyenek példát rólam.

Para: Mit gondol, meddig lesz itt Önnek feladata, mikor érzi majd úgy, hogy már mindent megtett?

GA: A folyamat még az elején tart. A nemzet kitisztázása nem megy egyik pillanatról a másikra. Persze ebben a pártunk nem maradhat egyedül, szövetségesre van szükség. Egy ellenzéki pártttal úgy állapodtunk meg, hogy a következő választás után a csoportomat átveszik, és végre komoly feladatokat is kapunk.

Para: Lehet erről előre tudni valamit?

GA: Pontosan még én sem tudom, de két lepecsételt titkos aktát őrzünk a páncélszekrényben, melyeket csak a választások után nyithatunk fel. Az egyikre az van írva: SZOCIK, a másikra ZSIDÓ+ROMA+HOMO. Még mi sem sejtjük, hogy mit tartalmaznak, de izgalommal várjuk, hogy kibonthassuk.

Para: Honnan tudják, hogy legközelebb melyik párt győz?

GA: Ne vegye magára, de ezt még a hülye is tudja. Nem látja, hogy mennyire nyírjuk magunkat a lakosság közt? Már nincsen olyan társadalmi csoport, amely szeretne minket. Mindenkibe belekötöttünk. A rendőröket lenyomtuk a korai nyugdíjjal, a pedagógusokat Hoffmann Rózsával. Ő egyébként egy főnyeremény.

Para: A szakmában?

GA: Fenét, a politikában. A gyerekemet nem bíznám rá, de a tárcát jól vezeti.
Egy ideig gond volt az APEH-osokkal is, mert indokolatlanul vonzódtak hozzánk, ezért aztán le kellett szállítani a létszámukat egészen a jelentéktelenig. Már csak azokat a tapadós támogatókat kell levakarnunk, akik még a legnagyobb baromságainkra is tapsolnak, aztán már tiszta az út a haverok számára. Higgye el, a békemenetet a végsőkig elleneztem, őszintén féltem, hogy eléri a célját, de aztán jól sült el. Nem vette komolyan senki.

Para: De ha nem számít semmi, akkor Orbán Viktornak Brüsszelbe miért kellett kimenni?

GA: Nézze, ha ki kell menni, akkor ki kell menni.

Para: És maga szerint ebben egységes az egész párt?

GA: Hát a Tarlóssal gondok vannak, mert túl komolyan vette a dolgát, azt hitte, hogy tényleg rendbe kell tenni a fővárost, de már szóltunk Rogánnak, ő lerendezi.

Para: Ön szerint mi történik, ha ezt a beszélgetést szóról szóra publikálom az interneten?

GA: Talán semmi. De azért elgondolkodnék a maga helyében azon, nem szerepel-e a neve valamelyik titkos aktában: SZOCIK, ZSIDÓ+ROMA+HOMÓ.

VÉGE (Biztosan vége?)